Volt egyszer messzi földön egy önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn, a kristálytiszta tó partján, egyszer csak meglátott egy ronda, zöld békát. A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Ó, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor, összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt. Ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél! Aznap este, miközben a hercegnő könnyű vacsoraként, enyhén fehérboros hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt: én ezt kuvár@ másképp gondolom...

Ezt a szállítót Grado mellett, Észak-Olaszországban láttuk. Arra az esetre, ha valaki az utolsó útjára is sietne...

Most minden keret mellé, egy lencsét adunk ajándékba

Dikk, a hajam is milyen

Rostás Szabika - Csepereg az eső Youtube hozzászólások : 1. "Kaptam egy szaktanárit, mert ezt énekeltem fizika órán..." 2. Én (órán) : - Csepereg az eső... Tanár: - Csepereg az eső? Mikor jöttem a suliba még nem esett. Az osztálytársak 🙂 🙂 🙂